7:20 Hideg víz csöpög az arcomról a kádba. Még 18 perc. Időben vagyok.
7:45 3 emelet lefelé, vállon a bringával. Megint hétfő, a sor a kereszteződéstől a házunkig ér. Amiért érdemes külvárosban lakni, az a csend és a jó levegő - kivéve itt. Röhögök rajtatok, ahogy elhúzok mellettetek a járdán.
Két gyalogos jobbra húzódik, egy középkorú nő riadtan ugrik félre, amikor az utolsó pillanatban észrevesz. Áthajtok a vasúton, a sorompó zárva, messze még a vonat. A bicikliúton gyalogos - az utolsó pillanatban fékezek, csengőm nincs, a csikorgásra megriad és elugrik - a köcsög.
Átkelés az úton - senki nem áll meg, én nem szállok le. Egy pillanatnyi szünet, a váltó reccsen, ahogy egyszerre kettőt váltok. Még néhány sarok, és odaérek.
Egy újabb nap, újabb küzdelem. Én vagyok a városi utak magányos harcosa, az úttörő, akinek a nyomán megváltozik a világ képe. Én vagyok az Agresszív Biciklis.