Vannak időszakok, amikor valakinek a pályája egyenletesen lefelé ível. Ha ez az időszak elég sokáig tart, akkor megváltozik az ember viszonya a gravitációhoz és attól fogva a lejtőt fogja egyenesként érzékelni. Ehhez képest már a sík talaj is emelkedőnek számít.
Aztán mint mindennek, ennek is vége szakad, és az ember kezd lassan kimászni a gödörből. Azonban az emelkedésnek is megvan a monotonitása, és egy idő után előfordul, hogy azt kívánja, bárcsak megint olyan mélyen lenne.
