Már korábban említettem, hogy kedvelem Amerikát. Már az első alkalommal, amikor ott jártam, megfogott. Mi leginkább a filmekből ismerjük meg a hírekből, meg persze mindenki tudja, hogy minden amerikai ostoba, kövér, két kocsija van és szegény harmadik világon élősködik.
Ennek ellenére gyorsan megkedveli az ember. Vicces, de míg itthon folyamatosan azzal riogatnak, hogy milyen rossz ott a közbiztonság, sokkal nagyobb biztonságban érzem magam, mint Magyarisztánban. Az első egy hetem alatt nyolcvanszor átverhettek volna, mégse tették. Hazafelé úton az első pesti taxis átbaszott.
Azt lehet érezni, hogy ott már minden kialakult és jól működik, ami nálunk csak rosszul vagy egyáltalán nem. Pl. kártyás fizetés, társadalombiztosítás, adózás, közrend stb. Az egész országon érezni azt a lusta elégedettséget, hogy már mindent elértek és nincs miért hajtani. Nézd csak meg, hogyan vezetnek - ilyen nyugalmat talán csak Skandináviában tapasztalhatsz az utakon. New York és a többi nagyváros kivétel, de ott is sokkal normálisabbak, mint Budapesten, és a gyalogosokon nem hajtanak át. Szóval lehet hogy dekadens, de élni jó hely.
De ami a legvonzóbb benne, az a sokszínűség - rengeteg féle ember egy helyen, a kultúrák és szokások olyan keveredése, ami a mi egysíkú, rasszista gondolkodásunknak elképzelhetetlen. Enélkül egy ország nem lehet a modern világ része és enélkül egy nagyváros sem lehet világváros. Sajnos emiatt mi, magyarok még legalább harminc évig nem lehetünk világpolgárok, itt ülünk egy porbafingó ország közepén és azt képzeljük, hogy mennyire királyok vagyunk és rinyálunk, hogy dédapáink háromszor ekkora országban vallhatták ugyanezeket a nézeteket évszázadokon át.
Azért néha látni a fejlődést, időnként az ember még örül is, hogy itt él. Na ilyen már régen történt, de azért a múltkor felcsillant a remény, hogy lassan megváltoznak a dolgok. Az történt, hogy fogorvosnál voltam - neten néztem egy rendelőt random -, és egy kínai csaj fogadott, aki nem is tud magyarul, angolul kellett vele beszélni (az mondjuk vicces, hogy az asszisztens meg alig tud angolul, hiába, tanuljon meg magyarul, aki magyarral akar beszélni). Mindenesetre a gyorséttermek meg a bóvliárusok után megjelenik a kínai értelmiség is, ami már igazi multikultúrát vetít elő. A klinikát mindenesetre értem, szerintem az összes kínai oda jár :)
Egy pillanatra legalábbis nyugaton éreztem magam.
