Durva ez a tél.
Nagy nehezen rászántam magam és kicseréltem a belsőt (nem volt könnyű, az összes bringabolt zárva, a kedvenc benzinkutamon elfogyott a levegő :)), erre mi van kint? Időjárás! Az még oké, de rossz!
Tavaly háromnapos ónos eső tanított meg a bicikliutak használatának mellőzésére narancssárga riasztás esetén, de gondoltam, egy kis hó nem okozhat gondot. Persze a városi járgánnyal már a múltkor megtapasztaltam a fékút hosszának változását és a hátsó kerék kicsúszását kontrafékkel, de gondoltam, a hobbiterepjárónak ez nem okozhat gondot. Pedig de.
Pontosabban az, hogy az egy hét után is letakarítatlan bringautakra ráesett az eső a letaposott hóréteget kvázi egy jégpálya dinamikai képességeivel felruházva. Kedvenc részeim az öt centi vastag félig olvadt hókásás szakaszok, ahol mintha a strandhomokkal kombinálódna ez a vegyület - a kerék elsüllyed és mégis csúszik. Nincs más hátra, mint előre - se kanyar, se fék, csak tekerés és ima. A kilométeróra (ha lenne) már 20 km/h-t mutat(na), egy gyalogos épp most hagy le sétálva a letakarított járdán. Eközben a hátsó kerék egy puffogó vipera nyomát rajzolja a hóba.
Hogy akkor miért nem az úton/járdán közlekedek? Egyrészt mert én betartom a közlekedési szabályokat, ha az életembe kerül is. Másrészt meg élvezem is a krosszozást. Harmadrészt meg semmi témám nem volt ezen kívül, most akkor mivel basznám el az időt?
Azért ez nem semmi: kerekagy.blog.hu/2010/01/05/wrrrummugo_kipufogo_kerekparra
