Újabb fölösleges kiadásba hajszolt a luxus utáni vágy: a családi Suzukit lecseréltem egy másféltonnás acélszörnyre, egy Honda Accordra. Már évek óta fontolgattam egy rendes kocsi beszerzését, de most egy nap alatt érett meg bennem az elhatározás. Pénteken elkezdtem nézegetni, szombaton rátaláltam, vasárnap megnéztem és rákövetkező (egy hét múlva) hétfőn már enyém is volt.
Hogy miért jelent nekem sokat? Azonkívül, hogy nem sül meg benne az ember nyáron és képes az autópályán is gond nélkül elérni a maximális megengedett sebességet + autóban érzi magát az ember, számomra van egy olyan státusza, hogy legalább a városi középosztály színvonalát elértem. Kvázi a nulláról, a falusi sárból és szegénységből sikerült ide kapaszkodnom - aki nem Wartburgban meg Trabantban utazott fiatalkorában és a segge alá kapott mindent, az nem értheti meg ezt.
Ráadásul még jól el is basztam vagy 10 évet az életemből, úgyhogy most igyekezhetek behozni a lemaradást. Minden, amim van, az utóbbi három év termése.
Ez nem azt jelenti, hogy az anyagi jólét az életem célja. Elég sok dolgot kihagytam, és erre dolgoztam ki egy tervet, aminek első lépése a megfelelő mennyiségű pénz összegyűjtése. Minden anyagi jav - lakás, kocsi, pénz - csak eszköz, aki célnak tekinti, az sajnos elveszett a mókuskerékben (bocs a képzavarért).
Hát nem gyönyörű?
Egyébként mentálisan sokat jelent, hogy milyen kocsiban ülsz, tényleg működik a "faroknövelő" effektus. Nálam annyi a különbség, hogy míg sokan bevadulnak, ha jó kocsi kerül a seggük alá, én pont sokkal nyugodtabb lettem. Nem érzem azt, hogy az úton kéne bizonyítanom, milyen menő csávó vagyok, és el(vagy inkább le)nézően mosolygok a suzukis Schumachereken.
Azért a városon belül igyekszem biciklivel közlekedni, de tény, hogy jelentősen visszaesett a kerékpáros közlekedés aránya az utóbbi időben. Sajnos kezdek ellustulni, és mostanában a bringázás nem nyújtott számomra örömöt, a munkahelyre közlekedés szintjére degradálódott. Talán egy-két hónap után megint ugyanazt az újszerű élményt nyújtja majd, mint amikor megvettem az első bringámat - amit a Hondában érzek most.
