A mai nap durva volt. 14 órát töltöttem a munkahelyemen - melóval -, hogy ki legyen adva ez a kurva release. Ez a hónap amúgy is rekord - sikerült túllépnem a 240 órát.
Mindegy, amúgy sincs mást csináljak. A munka az az eszköz, amivel elérhetem a célt, ami az ébren töltött időm 80%-ában foglalkoztat - eltűnni innen, amilyen messze csak lehet. Ehhez nincs más dolgom, mint összeszedni 8 millát egy év alatt, nem nagy ügy. Ha kell, 12 órázok a hét minden napján, és minden mást feladok az életemben. Úgysincs jövőm itt. Nincs más dolgom, mint pénzt keresni, nyelvet tanulni és karban tartani magam, nehogy testileg vagy lelkileg összeroppanjak. Ezt következetesen végigviszem - nagyon jó vagyok a távoli célok elérésében, ezt is meg fogom csinálni.
Tulajdonképpen a magánéletemet is azért redukálom nullára, hogy ne vonja el a figyelmemet. Az alvással és kajálással is spórolok. Egyszerűen nem fér bele, hogy naponta órákat vesztegessek el és ezzel az egész életemet is. Jövőre harminc leszek és semmit nem tudok felmutatni, amire büszke lehetnék, hasznos lett volna vagy csak egyszerűen érdemes volt megélni.
Egyébként élvezem is, hogy fontos lehetek, az elismerés hajt, hogy a legjobb legyek. Ez többet ér a pénznél - de hát arra van szükség, mint mondtam.
Na megyek aludni, hétkor kelek. Nincs már sok idő hátra.
