Na ez volt az, amire pont nem volt szükségem most. Már megint egy újabb idegeskedős, rohangászós, pénzköltős, ajándékkeresős ünnep.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer dolgozni vágyok a szabadidő helyett, most mégis a melóhelyen találtam magam a szabadságomon. Még mindig jobb, mint ami odakint van - és pláne jobb, mint otthon ülni, mikor épp az, akitől a legkevésbé várnád*, taszított a földre és aztán nekifutásból még rúgott is beléd egyet. Még a végén workaholic leszek.
Depresszió elleni szer, fő hatóanyag: orbáncfűkivonat. Utánanéztem, tényleg jó rá. Az alvászavarokat is megszünteti, talán nem négykor fogok elaludni ezután. Két hét alatt fejti ki a hatását, négy napja szedem, tíz nap múlva szólok.
Addig is ünneplés, szenteste, bejgli, családi találka, műmosoly, TV napi 8 órában, Hull a pelyhes, Reszkessetek betörők hetedszer. Közben agyalás, hogy miért is van az, ami, és miért én vagyok a hibás azért, mert visszafordíthatatlanná tettem, amit józan ésszel hónapokkal ezelőtt kellett volna tennem.
A gyógyszer segít. Ha nem, akkor majd az alkohol meg a fű. Mindnek az a célja, hogy az agyat eltérítse arról az útról, amiről sajnos már túl sokáig haladt, annyira, hogy már elképzelni se tud más irányt. De tapasztalatból tudom, hogy a legjobb módszer a gondolatok elterelésére az űr betöltése. Már intézkedtem is, hogy ne ez legyen életem legnyomorúbb szilvesztere.
Ja és már egy hete nem bringáztam.
*Valójában vártam már, csak így drámaibban hangzik.
