Ha a Rákospatak-Rákosrendező táján a vasúton kelnél át, a bakterház mellett a kidobott bútorhalmok között egy zsáknyi régi-új könyvet találsz. Nem mondom, hogy kincsesbánya, de aki szereti Nemerét vagy Szilvási Lajost, annak megéri böngészni, mert egész sorozatot találhat.
Én tegnap hazafelé láttam meg, ma meg már direkt táskával mentem, hogy az éj leple alatt megdézsmáljam. Elhoztam egy csomó csíkos könyvet, párat a Jókai-összesből, Dumastól A három testőrt és egy Süsü meséskönyvet. Plusz egy Robin Cook-regényt (valahogy a többi közé keveredett), egy könyvet a gömbvillámokról ("A kulcs a negyedik dimenzióban?") és egy múlt századi parkolócédulát ("Tiltott helyen várakozik!").
Amik még voltak: néhány ufós könyv, pár Danielle Steel vagy hasonló, A Viktor valamilyen Pétertől, Marx és Engels best of válogatás, valami, ami otthon is megvan, csak nem emlékszem a címére, egy csomó Nemere és Szilvási Lajos (attól is van otthon). Mintha apám hagyatékát böngésztem volna. És ez valószínűleg tényleg valakinek az életműve, most meg ott rohad el a negyvenéves farost bútorlapok között. Vajon milyen ember volt? Kommunista, MSZP-s, ufó-hívő - talán közlekedési járőr. Nem tudott külföldiül, szerette a ponyvát. A felesége nem sokat olvasott, biztos a konyhában állt. Utolsó éveiben megkeseredett, anti-fideszes, nyomorban élt, gyereke nem volt vagy utálta, kéthavonta egyszer benézett. Aki még bunkó is, mert kidobta a könyveket, még ha szarok is, antikváriumban pár ezrest megért volna. Vagy a lakásmaffia kerítette karmaiba, és egyszerűen kiürítették a lakást? Ki tudja - de jól el lehet rajta merengeni. Könyv = fantázia (jó esetben).
Aki szeretne részesedni a termésből, az addig menjen, amíg nem olvad, mert akkor annyi nekik. Most a radiátoron szárad a zsákmány és kezd furcsa szagot árasztani.
